A fájdalom, ha a szívünket tőr járja át, megmutatja, hogy mi van a szívünk mélyén. Akár olyan mélységében is, ami önmagunknak is ismeretlen volt addig.
Így lehetett Jézus életében is. A kereszten a legmélyebb fájdalma talán az lehetett, amikor azt élte meg, hogy még az Atya is elhagyta, ahogy írva van: "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?!" (Mk 15,34) És ekkor feltárult, hogy mi van a szíve legmélyén: "Atyám, bocsáss meg nekik...!" (Lk 23,34) és "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!" (Lk 23,46)
