A héber Bibliában nincs meg ez a rész, de van olyan kánon, ami ezt tartalmazza, és van olyan fordítás, ami így fordítja, és van, ami azt mondja:
"Áldjátok az Urat, ti, viharok...!"
Talán távolról nézve a vihart, mutathatja Isten fenségét és dicsőségét, de sokkal nehezebb olyannak látni, ami Istent dicsőíti, magasztalja és áldja, ha az ember épp benne küszködik. És talán még nehezebb, ha ez a vihar bennünk van. Hogyan válhatnak Isten dicsőítésévé, magasztalásává a belső viharaink?
Talán ha Jézus megadja, hogy miközben küszködünk, meglássuk, ahogy a viharban közeledik felénk, és azt mondja: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" (Mt 14,27)
