De itt egyik evangéliumi rész sem fejezi be, hanem mindkettő (Mk 3,19; Lk 6,16) odaírja utána, hogy ő az, aki elárulta Jézust. Ez mutatja, hogy mennyire nem tudtak túllépni ezen az apostolok, a tanítványok, az első keresztények. Ez mennyire fájt nekik. Júdás az, aki elárulta Jézust. Pedig Júdás sokkal több ennél. Júdás az, akit kiválasztott Jézus. Júdás egy az apostolok közül. Jézus számára pedig, Júdás a barátja. Akkor is, ha elárulja (v.ö. Mt 26,50). Jézus számára az, hogy Júdás volt az, aki elárulta, (legalább) másodlagos.
Engem ez arra figyelmeztet, hogy én választok, hogy minek, kinek látom a másikat. Az én választásom, hogy megengedem-e a másiknak, hogy több legyen, mint az egyik (súlyos) rossz döntése, hogy több legyen, mint aki megbántott engem, vagy azt, aki fontos nekem. Én döntök, az én választásom.
És Jézus kiválasztotta Júdás Iskariotest, akit szeretett.
