És elhitte, hogy Istennek elég a kos is, ami még nem is az övé. Ábrahám képes lett volna feláldozni a fiát, de amikor Isten nem kéri, akkor nem áldozza fel. És nem érzi magát rosszul, hogy kevesebbet ad végül, hogy csak egy kost ad. Nem kérdőjelezi meg, hogy az biztos elég jó-e Istennek. Hanem elhiszi, hogy Istennek az is elég jó, így is elég jó az áldozata. Ábrahám azt adja Istennek, amit kér, és megengedi Neki, hogy azt kérje, amit akar. Akkor is, ha ez a számára legértékesebb, és akkor is, ha ez csak egy kos a bozótból. Ábrahám nem nyomja rá Istenre a saját vallási elképzeléseit, még a nagylelkűségét és áldozatvállalását sem, hanem az engedelmességét adja, hogy Isten tudhatja jobban, hogy mit akar, és ő tényleg kész hallgatni Rá.