És elhitte, hogy Istennek elég a kos is, ami még nem is az övé. Ábrahám képes lett volna feláldozni a fiát, de amikor Isten nem kéri, akkor nem áldozza fel. És nem érzi magát rosszul, hogy kevesebbet ad végül, hogy csak egy kost ad. Nem kérdőjelezi meg, hogy az biztos elég jó-e Istennek. Hanem elhiszi, hogy Istennek az is elég jó, így is elég jó az áldozata. Ábrahám azt adja Istennek, amit kér, és megengedi Neki, hogy azt kérje, amit akar. Akkor is, ha ez a számára legértékesebb, és akkor is, ha ez csak egy kos a bozótból. Ábrahám nem nyomja rá Istenre a saját vallási elképzeléseit, még a nagylelkűségét és áldozatvállalását sem, hanem az engedelmességét adja, hogy Isten tudhatja jobban, hogy mit akar, és ő tényleg kész hallgatni Rá.
"... és odament Ábrahám, és vette a kost, és feláldozta égőáldozatul fia helyett." (I.Móz 22,13)
2014.11.30. 23:00 esmondta
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://esmondta.blog.hu/api/trackback/id/tr916946991
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
zilahy 2014.12.01. 12:40:40
nagyon jó!