esmondta

Whoever is thirsty should come to me and drink me.

Ábrahám azzal érvel Istennek ahhoz, hogy jöjjön el hozzá vendégségbe, hogy tudja, hogy úgyis azért jött arra, azért jött a szolgája felé, hogy meglátogathassa. És Isten bemegy hozzá, és nála időzik.

Ha Isten eljött hozzánk, ha Isten emberré lett, hogy velünk legyen, hogyan ne teljesítené a kérésünket, hogy velünk időzzön, hogy beszélgessen velünk, megismertesse Magát velünk, és velünk maradjon.

... mert Isten családba szeretne születni, és Téged szeretne az apukájának!

Boldog, aki nem botránkozik meg Benne, és boldog, aki nem vár mást.

Úgy is szokták fordítani a LXX mondatát, hogy "örül majd neked ujjongó örömmel, mintha ünnepet ülne." 

Ahogy írva van: "... hallotta a zenét és a táncot... Apád levágatta a hizlalt borjút..." (Lk 15, 25. 27)

Úgy is fordíthatnánk, hogy "íme, ez jön", mert a héber a közelre mutató névmást használja.

Isten úgy jön, hogy már közel van.

Jézus, aki szeret minket, ezért vére által megszabadít minket bűneinktől. Engedjük tehát, hogy megszabadítson a bűneinktől, hogy szeretni tudjon minket.

Mert a Valóság az, hogy Jézus sokkal több, mint király vagy a világ ura. Csak nekünk nincs szavunk rá, Őt pedig nem ez érdekli.

Még akkor is, ha emiatt meg kellett halniuk. Azért haltak meg, hogy ne tegyenek olyat, amit Isten kért tőlük, hogy ne tegyenek. Így megmutatták, hogy semmihez sem ragaszkodtak jobban, még az élethez sem, mint Istenhez, és semmit sem szerettek jobban Nála. Mident odaadtak azért, hogy teljesítsék egy kérését.

Jézusnak. 

"Ettől a nemzedéktől" - tőlünk.

Csak a teljes sötétség után látják meg az Emberfiát eljönni. 
Talán nem csak a világtörténelemben lesz így, hanem a mi személyes életünkben is így van: csak azután, hogy szembesültünk a sötétségünkkel, és megtapasztaltuk a Gonosz erejét magunkon és magunkban, realizáljuk, hogy milyen hatalommal és erővel lép be Jézus az életünkbe.

Nem feltétlenül csupán az őszinte érdeklődés vezette ezeket az embereket Jézushoz, hogy a házasságtörő asszony dolgában kikérjék a véleményét. Nem is olyan könnyen válaszol nekik Jézus. A válasza mégis hat. Egy ember sincs, aki ne látná be, hogy ő is bűnös. Nincs egy se közülük, aki megmagyarázná Jézusnak, hogy azért ő mégsem házasságtörő, hogy azért van különbség, hogy ehhez az asszonyhoz képest azért ő mégsem bűnös. Sok rosszat elmondhatunk azokról, akik Jézust így-úgy tőrbe akarják csalni, de ebben a történetben az is világos, hogy van lelkiismeretük, és képesek hallgatni rá.

Vajon, mi el tudjuk engedni a vádaskodásunkat, ahogy ők megtették? Vajon nekünk eszünkbe jut, amikor mások felett ítéletet mondunk, hogy mi pont ugyanúgy vagyunk bűnösök?

Mert az Úr termékenyebbé teheti életünk vagy személyiségünk azon területeit, amit mi meddőnek vagy elhagyottnak gondolunk, látunk. Ő megteheti, hogy a magányunk, gyengeségünk, betegségünk, az erőtlenségeink az Ő áldásával mégis több gyümölcsöt teremjenek, mint azok, amik jól mennek nekünk, amik az erősségeink.

Mert a Jézus melletti helyet nem lehet kiérdemelni vagy megszerezni, hanem ajándék. Az Atya ajándéka. Így teljesedik be, amit Jézus mond: "senki nem jöhet hozzám, ha nem vonzza őt az Atya" (Jn 6,44): senki nem lehet a közelemben, ha az Atya meg nem adja neki.

Élvezze gondozott kertjének gyümölcsét! Használja kedve szerint a maga dicsőségére!

Jó, ha eszünkbe juttatjuk, hogy ezt egy olyan ember mondja, aki engedte, hogy átlyukasszák a kezeit és lábait, hogy ne csak Ő, hanem mi is bemehessünk Isten országába.

A héberhez inkább "beszélőd" szó áll közelebb. Talán ez az egyetlen hely, hogy ezt a kifejezést használja a héber Biblia. Ugyanakkor ez az alak homonim a "puszta" szóval. Így úgy is olvashatjuk, hogy

"és pusztád kedves."

Isten számára a pusztaságunk is kedves. Még ha szenvedünk is, még ha nem is úgy érezzük, Hozzá visz közelebb. 

Mit jelent Isten bosszúállása? Így folytatódik a rész: "Akkor megnyílnak a vakok szemei" (Iz 35,5): azaz mindannyian meglátjuk, amit addig nem tudtunk látni. Ez áldás annak, aki arra vágyik, hogy tisztábban lásson, és átok annak, aki nem akar szembe nézni az igazsággal.

Nátánáél számára jöhetett, mert Jézus egyetlen mondata elég volt neki, hogy el tudja fogadni.

Úgy tűnik, akkor jöhet, ha meg tudjuk engedni. Úgy tűnik, rajtunk múlik, hogy jöhet-e valami jó.

A Szentírásban azt olvassuk, hogy azért lett leprás, mert Isten megharagudott rá, mert Mózes ellen beszélt. Lehet, hogy nem annyira büntetés volt a lepra, mint inkább Isten engedte, hogy megmutatkozzék Mirjámon az, ami benne van. A Mirjámban levő irigység, féltékenység és harag ugyanazt teszi, mint a lepra: elválaszt a másik embertől, a közösségtől, és felemészti az embert.

A sivatagba, ahova néped ment, előttük.

A sivatagomba, előttem, hogy amikor én belépek, már ott legyél velem.

Hogy beteljesedjen, ami írva van: "asztalt terítesz nekem" (Zsolt 23,5).

De ha mi mégsem tudnánk virrasztani Vele, Isten akkor is virraszt, hogy megmentsen minket, ahogy írva van: "Nem voltál képes egyetlen órát virrasztani?" (Mk 14,37)

A fáraó lánya tudta, hogy a héber kisfiúkat meg kell ölni, és nem tett semmit ellene. Mégis amikor megtalál egy ilyen kisbabát, megesik rajta a szíve. Megszánja és megmenti őt, mert egy konkrét személyről van szó, aki ott van előtte. Ahogy a fáraó lánya viselkedik, nagyon emberi.

Isten pedig mindig csak konkrét személyeket lát, és megesik rajtunk a szíve.

Nehéz lenne azt gondolni, hogy Jézus ne lett volna tudtában, hogy Tamás nincs ott. Könnyebb azt feltételezni, hogy Jézus azért nem jelenik meg rögtön Tamásnak, mert Tamásnak másra volt szüksége. Talán pont arra, ami történt, hogy legyen még egy kis ideje elfogadni azt a lehetőséget, hogy Jézus él, aztán hogy az ő kedvéért még egyszer megjelenjen. Mert Jézus személyeket lát, és azt hogy az egyes személynek mire van szüksége, mire vágyik a szíve mélyén. És azt adja meg neki. Ahogy Tamásnak, úgy nekünk is.